Ha valami hiányzik…

Láttam egy dokumentum filmet, és megfordult valami.

Volt már olyan, hogy azt érezted, hogy ez az..! ? Hogy valami fény gyúlt, s bár nagyon távoli, pislákoló, de valahogy mégis több reményt és bátorságot adott, mint addig bármi? Volt már olyan, hogy érezted, valami hiányzik…? Nem belőled, nem az életedből, mindinkább a “Mindenből”, amit ismersz, amit látsz.

Bizonyára volt, mert ugyanabban a világban élünk. Ha olvasod ezt a bejegyzést, akár egy szállodában, akár egy kis panellakásban, városban, faluban, tanyán… Kétségkívül ugyanabban a világban vagyunk. A körülmények másodlagosak.

Ebben a dokumentum  filmben egy hölgy, és kicsinyke társasága szerepelt. Walesi nomádok. Mindamellett, hogy keményen küzdenek az életért, a fennmaradásért, és mindamellett, hogy elhatározásukat –  kiszakadni a modern világból – véghezvinni nem volt egyszerű; nem hagyják sorvadni lelküket sem, sőt, szerves része életüknek a spiritualizmus, a hit, bár nem annak hívják, ha hívják egyáltalán valahogy…
Megfogott a hölgy egy mondata. “Rá kellett jönnöm, hogy amit keresek, itt nem találhatom meg. Azt meg kell teremtenem.”

Hányszor volt már, hogy arra eszméltünk, hogy kitölti az életünket a megfogható világ… Hányszor volt, hogy nem jutott egy hétig, kettőig arra idő, hogy elgondolkodjunk valami olyanon, amit nem lehet megfogni, hogy imádkoztunk, hálát adtunk volna. Vagy épp igen, imádkoztunk, amúgy megszokásból… Elmentünk templomba, mert azt szoktuk csinálni vasárnap…
Kint a természetben élőknek mégis jut idejük rá. Nekünk mi tölti ki azt az időt?

“Rá kellett jönnöm, hogy amit keresek, itt nem találhatom meg. Azt meg kell teremtenem.”

Ez a mondat váltotta ki bennem azt a bizonyos pislákoló fényt, ami hirtelen rávilágított pár, mostanában fontos dolgomra.

Ez a mondat megoldás arra, hogyan fejezzem ki, mit érzek egyes dolgokkal kapcsolatban.

1. Miért csinálom, amit…? Miért küzdök, mint a fogatlan oroszlán…?
– A vállalkozásommal
– A közösségépítéssel

2. Mi a válasz a sokat elégedetlenkedő, széthúzó magyarok negatívságára?
– A “sosem lesz itt egység”, “nem vagyunk összetartó nép” már-már szlogenné vált kifejezésekre
– A “jobban teszi minden fiatal, ha kimegy külföldre…” megjegyzésekre

A válasz ennyi csak: Teremtsük meg, ha nem találjuk.

Ha valamit keresel, de nem találod, nem feltétlen vagy te magad “rossz kereső”, de nem is biztos, hogy rossz helyen kutatsz. Lehet, hogy egyszerűen nincs az a valami… Akkor mit tehetsz? Beletörődhetsz. Vagy megpróbálhatod megteremteni.

Nincs összetartás… Nincs persze. Az, hogy egész közösségek kiállnak valami mellett, amit fontosnak találnak, vagy egyszerűen emberségből… Az nem összetartás… Az, hogy a sokak által szidott Facebookon (én sem vagyok odáig érte, de jól kell használni, ez lehet a titka.) lájkolnak, megosztanak, csakhogy “jólessék” az illetőnek… Hogy vásárolnak egy magyar alkotótól, vagy épp a helyi kisboltban…, inkább mint a multiban. Hogy ragaszkodik a fodrászához, masszőréhez, kőműveséhez, bár sejti, találna jobbat is… Ez nem összetartás….
MÁR HOGYNE LENNE AZ!!!!

Nem értem , mit várunk. Nem értem, mire gondolunk, amikor összetartásról beszélünk. Talán valami nagy össznépi ölelkezést??
Értékelni az életet ITT kezdődik: észrevenni, hogy kicsi dolgok is sokat érnek.

És ha még sincs semmi jó… kicsi sem…., akkor Teremtsd meg!

Úttörőnek lenni nem egyszerű. Bizonyára van kényelmesebb élet is. Ha bírja a lelkem, hogy vágyik, de el nem ér semmit, akkor természetesen ér a könnyebbik utat választani.
Ám ha a lelkem oly “gyenge”, hogy vágyott dolgát feledni nem tudja, gondolatai csak akörül forognak, és egyéb, hétköznapi élete rovására megy ez a sóvárgás, akkor viszont muszáj utánajárni. Muszáj tenni valamit. Muszáj teremteni.

És végső soron: “Hass, Alkoss, Gyarapíts. És a Haza fényre derül.”

tundelany

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé.