Újrakezdés indul…!

Az elmúlt hónapokban nagy változások történtek. Főleg gondolati síkon.
Van az úgy, amikor már rákényszerül az ember a döntéshozatalra. Amikor változtatni kell.

A megszokott – ami nem feltétlenül rossz, sőt…
– a kényelme miatt lesz egyszercsak “nem elég”.
És a kényelem miatt, a “nem elég” miatt,
no meg a nyughatatlan természetem miatt….  felvállaltam sok más, másfajta dolgot is.
És így aztán a “nem elég” hirtelen átváltozott “túl sok(k)”-á.

Aztán ebből a káoszosdiból volt lehetőségem kiugrani.

Ami abban az időszakban lezajlott bennem, meg sem tudom fogalmazni. Ennek végjátéka viszont az lett, hogy végre leesett a tantusz.

Mit szeretnék csinálni? Mi a fontos? Hogyan jutok el a céljaimhoz?

Hát úgy biztos nem, hogy egy káoszból egy másik káoszba ugrok…. Ugyanis a célomhoz, az álmomhoz nem vinne közelebb.
Ez az érzés motoszkált bennem, amikor rábólintottam a váltásra.

De ezzel a kényelmetlen érzéssel nem bírtam sokáig. Így hát megint döntésre kényszerültem.
Válasszam-e a másik állást, másik szakmát, kezdjek-e bele egy teljesen új életbe, és szokjam meg azt a szurkáló érzést… Tegyem ki a családomat egy másfajta megterhelésnek (anyahiány)… ?
Vagy menjek a vállalkozással járó bizonytalanba? Ha már egyszer van bennem valami, valamire van tehetségem, elő kellene csalogatni, meg kellene mutatni…?

Itt bejött a képbe egy könyv. Naomi Levy – Einstein és a Rabbi

Nem, nem vagyok zsidó. De minden nemzsidónak ajánlom ezt a könyvet. A lelket keresi, de valószínű mindenkinek mást mond. Nekem például azt, hogy túl rövid az élet ahhoz, hogy ne azt csináljuk, amit szívünkben dédelgetünk.
Az egyik fejezetében, 10 oldal az egész, említ egy hasonlatot, ami a mai Máriát megforgatta az élet táncparkettjén.

“A ma örökre terhes. Ám nektek hatalmatokban áll életet adni neki. …
Ma van a napja annak, hogy eldönthetitek,
mi fog csupán az álmaitokban élni, és mi születik meg és ragyogja be a világot.”

Eldönthetem hát, hogy adok-e esélyt megszületni annak, ami bennem “megfogant”, a vállalkozásomnak, ami már lassan 7 éve vegetál. Mert bizony befektetett idő, energia és pénz nélkül életképtelen.
Azt szoktam mondani, hogy van két fiam (és majd valaki szül nekem egy keresztlánykát 🙂 😉 ) és a lányom a PupariumArt.

Ideje hallgatnom magamra is.

Ma november elseje van. Mindenszentek napja.
Legyen mutatója annak, hogy egyszer élünk. S amíg élünk, felelősei vagyunk életünknek.

dsc05832
Így hát én mostantól fogva többet fogok a Mamámtól örökölt hintaszékben ülni…

Építő elmélkedést kívánok mindenkinek! ~ Mária

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé.